KUTASSY CSABA

AZ ÉLETET lazán,

ÖNMAGAD igazán éld meg.“

HOGY?

  • A huszadik század végén, a puhuló kommunizmus utolsó éveiben láttam meg a napvilágot a festői Budapesten.

    A rendszerváltást követően kezdtem el megtapasztalni a magyar oktatás áldásos közegét.

    Már egészen fiatalon képes voltam látni az emberi játszmákban lévő összefüggéseket. A játszmák szereplőit ösztönösen, kontextusba helyezve és az egyéni boldogulásukat középpontba téve figyeltem.

    A középiskolában találkoztam először az alkohollal és a kábítószerekkel. A gimnázium első osztályában szerzett tapasztalatok alapvetően határozták meg, az ezt követő, több, mint két évtizedem.

    Kamaszéveim jelentős részében, óriási feszültség nyomott. A külvilág mindebből, alig vett észre valamit. Belső bizonytalanságom remekül fedtem el olyan viselkedésekkel, amelyek épp valós állapotom ellenkezőjét tükrözték. Ezt a disszonanciát különböző szerek fogyasztásával „remekül” kompenzáltam magamban.

  • Érettségemet bizonyító dokumentum megszerzéséhez közeledve, életem legnagyobb “válságát” élhettem át, több hónapon keresztül, 17 évesen. Ez volt az első nagyobb törés, amely egy új útra terelt. Ekkor vettem sorra először az élet értelmét. Ekkor terveztem meg halálom helyét és időpontját.

    Majd jött az első felismerésem, hogy: Bár a lehetőség adott, a kivitelezés hiábavaló.

    Így végül elvetettem az öngyilkosságot ebben az életemben és megindultam az önismeret útján.

  • Őrületes tempóban és lelkesedéssel kezdtem a pszichológia, a spiritualitás és az élet menedzselés területeiről falni a könyveket.

    Ekkor fejlesztettem ki az élethez való hozzáállásom, olyan alapvető eszenciáit, amikkel már lazábban tudtam venni az életet. Minden energiámat és lelkesedésemet beleadva kerestem és gyakoroltam a laza élethez való képesség megannyi módját.

    Anyagi forrás hiányában, könyvekből és szájhagyomány útján kezdtem képezni magam. Többek között könyvből tanultam meg az agykontroll technikát is, ami az első relaxációs élményeimet hozta. Első lépésnek pont jó volt, de a java csak ezután következett…

    Aztán 19 évesen történt valami…

    Egyik meditációs gyakorlatom után sétálni mentem. Mindig is szerettem sétálni, csak úgy menni és lenni. Ez az út, azonban máshova vezetett. Egyik pillanatban a semmiből, hatalmas boldogságérzés kezdte elönteni a mellkasom, majd az egész testemet. A számomra megmagyarázhatatlan érzés egyre teljesebben folyt végig a gerincemen. Azt vettem észre, bármire is nézek és csak figyelek, egyfajta örömérzés jelenik meg bennem.

    Az érzést akkor úgy fogalmaztam meg, hogy közérthetővé tegyem: Képzeld el, hogy szerelmes vagy, megvan? Aztán emlékezz az orgazmusra. Oké? Most akkor ezt keverd össze! Szóval, valami ilyesmi (csak finomabb, lágyabb) folydogált a gerincemen, pusztán attól, hogy:

    Kora reggel, a lakótelepen vártam a buszt és a sárga kukát néztem és üres volt a fejem.

    Jött a második felismerés, mely szerint:

    Az Élet lehet, csak úgy, önmagától, határtalanul boldog és felszabadító!

    …ez a tapasztalat alapjaiban határozta meg hátralévő életem.

  • Természetesen, ezt követően visszaestem a mindennapokba és újra bulizni jártam és éltem a fiatal felnőttek egyetemista, majd dolgos életét.

    Viszont már sosem tudtam a teljes öntudatlanság burkában létezni. Valaki innentől, időről időre felbukkant és „csak figyelt”.

    Egy sokat látott barátnőm fogalmazta meg a húszas éveimben egyszer, hogy: „Te ezerrel nyomod a gázt, miközben húzod a kéziféket.” És milyen igaza volt.

    Miközben teljes szívvel és lélekkel merültem el az önismeret és az élet rejtelmeibe, ugyanekkora erővel menekültem és pusztítottam a világomat…

    Az évek alatt, az élet majd minden területén dolgoztam. A fizikai munkától elkezdve, a kultúra területén keresztül, a médiát érintve, értékesítőként nagy emberismeretet szerezve, pénzügyi területen a pénz szagát megismerve, majd az online és az offline kereskedelem majd minden lépcsőjét bejárva, értem vissza mindig ugyanoda.

    Mára már tudom, mindezen tapasztalatok nem csak látómezőt, hanem kézzelfogható tapasztalatot is adtak a sokféle világ valóságáról.

    • Voltam Én csomagoló és voltam ügyvezető. Voltam Én alkalmazott és tulajdonosként üzemelő.

    • Voltam Én munka nélkül, száraz kiflit majszolva és volt mikor szerdán délben a golf pályán légy szállott a tarkómra.

    • Dolgoztam belföldön, a fővárosban és a vidéket járva. Dolgoztam külföldön, piacvezetőként egy másik világot bejárva.

    • Voltam Én már annyi minden, és sokszor nagyon semmi. Mígnem eljött az idő és úgy döntöttem: Most csak egyet fogok, de a megfelelő ütemben lépni…

  • Hogy mi történt ezután? Ezt majd máskor mesélem el…

    Most legyen elég annyi: “AZ ÉLETET lazán, ÖNMAGAD igazán éld meg.“

    • Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi kar: Kommunikáció - Informatikus könyvtáros szak

    • Debreceni Tudományegyetem, Egészségtudományi kar: Addiktológiai konzultáns

    • Integrál Akadémia - Integrál Pszichológia (folyamatban)

    • MRE KIMM Drogterápiás Otthona - Önkéntes segítői szolgálat

    • Ébredések Alapítvány (Közösségi addiktológiai és pszichiátriai központ) - Önkéntes munka

    • Agykontroll alap & ultra képzés

    • Transzcendentális Meditáció

    • Pránanadi

    • Pránanadi Reinkarnációs technika

    • Somatic Experiencing bevezető workshop

    • Érzelem fókuszú terápia képzés

    • Tudatos jelenlét és Tudatos figyelem kurzusok

    • 100+ nap elvonulásban töltött idő

    • 250+ szakmai könyv feldolgozása

    • 350+ óra önismereti képzés

    • 4000+ óra relaxációban/meditációban töltött idő

    • Egyéni terápia

    • Családterápia

A nevem Kutassy Csaba.

A csakLAZÁN önismeret megálmodójaként, úgy hiszem, hogy mindenki képessé válhat, az életében lévő feszültségeit, alkotó energiává transzformálni.

A személyiségünket EGYÉNISÉGünkön keresztül tudjuk egy olyan pályára állítani, ahol komfortos a világ.

Hiszem, hogy mindenki egyéniség és mindenkiben megtalálható az a titkos összetevő, amely a békét megteremti.

Úgy vettem észre, hogy rengeteg hasonlóság van bennünk emberekben, mégis képesek vagyunk új színeket mutatni egymásnak.

Emberi létezésünk egy pontján a belsőMAG üzenetet küld számunkra. Belső világunk mindig jelzi számunkra a helyes utat. Sajnos az évek alatt annyi mindent pakoltunk rá, hogy már alig látszik, alig hallatszik.

Itt az idő,hogy újra kapcsolódjunk!

És még valami…

  • Bár lehet a világot szörnyűnek látni… Igazad lesz!

  • Bár lehet a jövőt pokolinak vízionálni… Olyan (is) lesz!

  • Bár lehet a fejed a homokba dugva várni… Az fájni fog!

Én úgy látom…

  • A világot megmenteni nem lehet. Kívülről nem. Viszont a sajátommal elkezdhetem. És ez majd hat a többire. Így lehet. Sőt, így a világ még mosolygós is lehet! :)

  • A jövőt látni nem lehet. Viszont mindent megtehetek azért, hogy a legjobb legyen. Befejezhetem a sok terelést, amit mindennap elkövetek magammal szemben. Elkezdhetem azt, ami támogatja életem. Ebben az esetben lehetőséget kapok arra, hogy legyen szebb jövő! ;)

  • “A fejet a homokba dugva várni…?” Inkább a homokból várat építeni! A vár ablakából álmot szőni. Az álomból valóságot teremteni. Két lábbal a földön járni és közben a csillagokat szemlélni. Haladni. Megérkezni. Jól lenni. Létezni.

“A lazaság sosem a cél, hanem a következmény!”

Következménye annak, hogy oda jutottam, ahol jó lennem.

Jó pedig ott lennem, ahol:

Vagyok, aki vagyok és azt örömmel vállalom!