Miért ne élnéd ki ilyen, s olyan vágyaid? Nem ez lesz a végső megoldás, de amíg nem élted ki életed minél több pontját, addig hogyan akarnál kiteljesedett életet élni? Fejben? Az nem fog menni.

Szóval, csak élj, csak játssz, csak szerepelj, ha úgy hozza az élet.

Önazonosan, a saját helyeden tiéd a főszerep!

Az évek alatt rádrakódott rétegek, az önazonosságodat elfedő játszmákat és műveleteket, annyira magadévá tetted, hogy sokszor úgy gondolod ez vagyok Én. Amikor egyedül vagy, sokszor ugyanúgy szerepben maradsz önmagad előtt is.

Egészen egyszerű oka van ennek, mert megszoktad, mert ez adta a biztonságot.

A probléma akkor kezdődik, amikor már zavar és valami feszít. Ekkor ezek a páncélok, már nem szolgálják azt, amire születtek.

Haladó Te már biztosan észrevetted, önazonos voltod megfigyelése közben, hogy számtalan panelmondatod, nem is a tiéd. Csakúgy, mint a dallamtapadás reggel a rádióban, létezik „gondolattapadás” is. A hatása viszont ugyanolyan emelő vagy épp lehúzó lehet, de öntudatlan hatással van életedre.

Először is az élet önző, minden egyes pillanata és minden egyes része utat tör magának. Nézd meg a kisvirágot a réten, szerinted mennyire érdekelte, hogy egy hangya útvonalon bújt ki a földből? Most akkor Ő önző?  Dehogy önző, csak arra volt dolga. Nem ártó szándékkal bújt ki a földből, hanem mert ott volt a pillanat. Erre gondolj, mikor az önzőségre gondolsz, ne a sok morális maszlagra, amit az évek alatt elmagyaráztak neked a helyes cselekedetekről.

Nincs önbizalmam, arról a szüleim tehetnek.

Nincs elég pénzem, arról a szemét politikusok.

Szomorú vagyok, az a társam hibája, mert nem szeret eléggé.

Ideges vagyok, mert a gyerek tényleg nagy meló.

Nincs kilátás az életemben, köszönhetően a gonosz főnökömnek.

És ha egyedül vagyok, arról meg az a sok embertelen, elvtelen tipikus férfi és nő tehet. Nincs egy normális ember se manapság.

A mesék, a filmek, a magazinok és a környezet mindig a „legjobbat” várta és sugallta.

A tökéletesség, a mindenben szépség, a mindenben ügyesség elvárása, azonban idővel, a nyakunk köré tekeredő kötélként fojtogat.

A kezdetben inspirálóan ható és motiváló képek, az örökös kudarcot és szomorúságot biztosítja számunkra.

A tökéletesség halott! Nincs tökéletes.

Önazonosan létezni a napokban, nem megfelelni akarni minden pillanatban.

Önazonosan létezni nem lázadás, hanem ajándék magadnak, hogy nyugodt lelkiállapotban létezhess.

Önazonos működésed idővel még többet adhat neked, mert a figyelem és a szeretet belül, benned is megjelenik. A külvilág pedig, majd figyeld meg, legalább annyiszor, de inkább többször lesz elismerő veled, mint a megfelelési kényszeres működésed idején.

A valódi önbizalom akkor születik, amikor nem Te csinálod. Amikor az önbizalom belőled fakad. Árad ki belőled, mint a jókedv a nyári napsütésben a vízparton.

Ahogyan elkezdesz életedbe lépni, s életed önazonosan vezényelni az önbizalom időről időre megjelenik. Nem azért, mert akarod, hanem mert ez a tulajdonsága.

Önazonosan élni, figyelve és megélve, de legfőképp elismerve minden létpillanatomat olyan stabilitást ad, mint a többszázéves fának a gyökere az erdő közepén. Szerinted neki van önbizalamacskája? Hát persze, hogy nincs. Viszont a magabiztosság árad belőle.

Önazonosan lenni, annyit tesz, hogy: Vagyok, aki vagyok.

Ez a valaki persze folyton változik. Mivel jelenleg a személyiségünk és egyéniségünk szintjén mozgunk, így ez egy örök változó. Az önismereti úton meglepetésekre is számíthatunk.

               Mégis minél inkább éljük az aktuális valóságunkat a feszültségeink csökkennek.

Az önismeret útján az elengedés kikerülhetetlen lecke. Egy olyan feladat, amiért bármit is teszel, van, hogy tehetetlen leszel.

Jönnek a bölcsességek, hogy: Engedd el és minden megjavul.

Jönnek az okosságok, hogy: Engedd el és a szíved begyógyul.

Jönnek a kéretlen tanácsok, te pedig csak magadban, a saját sírod ásod.

Hallod a frázisokat, de van, hogy képtelen vagy tenni.

Hallod a mondatokat, de hiába szeretnél, nem tudsz cselekedni.

Számodra hiteles-e, neked tud-e segíteni? Ez a lényeg, mással ne is foglalkozz nagyon.

Bölcsek régen azt mondták, ha a tanítvány elkészült, a mester megjelenik. Hogy ki a mester és ki a tanítvány, az már részletkérdés…

Sokat aggodalmaskodsz? Gyakran mondod, hogy aggódni muszáj? Tehetetlen vagy ellene? Aggódsz akkor is, amikor az adott dologgal szemben tehetetlen vagy, és az aggodalom csak forgat és forgat magad körül?

Bár lehet Te nem így látod még, de akkor az aggodalmaddal ketten, a pokolban kergetőztök éppen.

Az önismeret útja belőled fakad.

Megszületett a Haladó és így az Egyéniséged is hamarosan megjelenik. Vedd észre és támogasd, s a világ is megsegít.

Amíg a többre vágysz, de a kevésért nem teszel, addig ugyan mit is vársz?

Mert igenis dönthetsz és cselekedhetsz mindig másként!

Bevállalva annak minden következményét, változtathatsz.

Ha kívül nem, akkor belül!

A kérdés, hogy vállalod-e?

Vállalod-e magad?

Szóval szorongunk.

Legtöbb esetben azonban úgy fest a helyzet, hogy van az életünkben egy konfliktus helyzet, ami feszültséget okoz. (Persze nem egy ilyen van, hanem több.)

A szerénység nem azért fontos, amiért úgy hangoztatják. Egyfajta értelmiségi pózként, a magasan fejlett emberként álszerénykedünk naphosszat. Ahelyett, hogy elismernénk, hogy ami jó az jó. És pont. Minek a játszma?

Az alázat azért ránt rögtön görcsbe, mert az álságos megalázkodás jut eszedbe. Amikor azt mondják, hogy alázattal állj a feljebbvalóhoz. Mindezt egy kellemes hangulatú, autoriter, parancsuralmi közegbe ágyazva. Hazug és erőszakos.

Az egomentes tökéletes állapot. Úgy vágyják ezt már kicsik és nagyok. Sokan hangoztatják, ’minő förtelem az ego érdekvilága. Épp csak azt nem veszik észre, hogy aki fröcsög az maga az ego. Hiszen az ego nem más, mint Te magad. A személyiséged. Az ego az, aki egészen kicsi korod óta fejlődik itt a Földön és elsődleges célja, hogy megvédjen téged. Hogy mitől? Bármitől.

Vagyok, aki vagyok.

Mikor mindezt „belső remegés” nélkül kimondod, jó helyen vagy a magad számára. Megérkeztél és innen már egy másik út vezet tovább. Ez a történet most még nem arról szól…

Emlékszem egy történetre, amit mindig csillogó szemekkel és a boldogságtól könnybe lábadt szemekkel mesélt Éva néni, ki sokat látott és sokat hallott szerte a világban.

Ez a történet, ahogyan Ő elbeszélte igaz, mint a nap, amelyik felkel minden reggel. Ez a történet nem csupán rólad, hanem mindannyiunkról szól.

Mi lenne, ha idén másképp lenne?

Szeretnéd, ha idén másképp élnéd meg az ünnepnek a feszült részeit?

Van kedved egy kísérletet tenni, hogy egy másik nézőpontból tekintve más érzésekkel gazdagodj?

Nem ez a végső megoldás, de az idei ünnepnek adhat egy új árnyalatot.

Lehetőséget kapsz a megszokott rutinokból való kilépésre. Ha szeretnéd. Haladnál már?

Látod milyen egyszerű rámutatni Hagyományos Emberi értékeidre?

A cím láttán bizonyára sokatoknál beindult a mantra:

„Bizony a mai világban ez mit sem ér!...Hol vannak már a tisztességes emberek? Mindig a hazug nyer! Igazságtalan az élet! Bezzeg ha…

ésatöbbi ésatöbbi ésatöbbi…”