ENGEDD EL!

NEKED IS ELEGED VAN EBBŐL?

Az önismeret útján az elengedés kikerülhetetlen lecke. Egy olyan feladat, amiért bármit is teszel, van, hogy tehetetlen leszel.

Jönnek a bölcsességek, hogy: Engedd el és minden megjavul.

Jönnek az okosságok, hogy: Engedd el és a szíved begyógyul.

Jönnek a kéretlen tanácsok, te pedig csak magadban, a saját sírod ásod.

Hallod a frázisokat, de van, hogy képtelen vagy tenni.

Hallod a mondatokat, de hiába szeretnél, nem tudsz cselekedni.

Figyelj! Ez is, mint a többi, egyszerű, mint az 1x1. Viszont, sokszor nehéz és sokszor fáj.

Az elengedés egyik valóságát mutatom most meg neked.

A közhely abból származik, hogy a valamihez vagy valakihez való ragaszkodásunk köt gúzsba, s okozza minden szomorúságunkat.

A helyzet az, hogy mindez igaz. A gond csak az, hogy ez a fajta ragaszkodás majd mindennel még önmagunkkal és a ’fenenagy életünkkel szemben is köti a szívünket a karóhoz. (Nade, most ne mélyüljünk el ennyire.)

Szóval, amikor azt mondta a Pilisi Bölcs, hogy „engedd el”, ezt úgy (is) értette: A meglévő fájdalmon felül, külön, ne köss újabb és újabb hurkot, adott bánatod tárgyára.

Az „engedd el” azt jelenti, hogy mikor az érzés megjelenik, az elmédet nem elméletek gyártására, legfeljebb átélésre használod. Így szépen lassan el tudod engedni, valójában meg tudod haladni az adott problémád.

Tehát nem címkézed, nem magyarázod, pláne nem elemzed, az adott érzés és helyzet, vélt vagy valós körülményeit. Nem adsz neki plusz energiát.

Éppen eléggé virít így is lelked közepén, nem érzed?

Az elengedésért ennyit tehetsz, minden más csak duma.

Hogyan tehetnéd meg az elengedést? Az nem egy cselekedet, hanem egy folyamat. A végén pedig csak egy pillanat, mikor megtörténik.

Csak ne kapaszkodj, ne görcsölj, ne ragaszkodj.

Persze mindezt megteheted és meg is fogod tenni, ezzel semmi gond. A lényeg, hogy mikor észreveszed magad, akkor csak szépen gyere ki a helyzetből, s ne tápláld tovább. Ez az engedd el cselekedete.

A szabad akarat és a sors kapcsolatához hasonló folyamat. Mert tehetsz érte, de végső soron nem tehetsz semmit.

Mikor ment parancsszóra a szakítás okozta fájdalom megszűnése? Semmikor. Egyszer csak észrevetted, hogy már nem fáj vagy nem fáj annyira.

Ha szenvedsz és magyarázod, áldozod magad a kegyetlen élet oltárán, akkor az időt húzhatod. A fájdalmak közt égő érzés hosszabban lesz veled. De egyszer így is-úgy is vége lesz!

Csak engedd el!

Engedd el, hogy rájátszol a már most is szomorú valóságra. Csak hagyd szomorkodni, hagyd magad szomorúnak lenni, de ne szenvedj, ne tetszelegj az áldozat szerepében.

Ne igazold és ne fejtegesd fájdalmad okát, színét és szagát.

Így majd egyszer csak elengeded, ezt megteheted.

Megteszed-e?

A GYAKORLAT – NEM TUDOM ELENGEDNI

Ülj le amikor egyedül vagy és van 11perced.

Annyi lesz most a feladatod, hogy fogalmazz meg egy mondatot:

Nem tudom elengedni, hogy… (és itt fejezd be az adott témáddal)

Gondolj arra, amit nem tudsz elengedni, amire annyit mondták, már hogy engedd el és jobb lesz.

Csukd be a szemed és csak finoman gondolj rá. (Szépen jönnek majd képek, mondatok, emlékek és érzések.)

Egy dolgod lesz ezalatt a pár perc alatt, hogy ha jön egy érzés ne címkézd csak érezd át.

Ha fáj engedd, hogy minél jobban megjelenjen. Ha nem érzel semmit, azt is hagyd, hogy minél teljesebben ne érezz semmit.

Közben, ha néha elveszel és azon kapod magad, hogy már megint magadat vagy a másikat ostorozod, állj meg és mondd ki a mondatod: Nem tudom elengedni, hogy…

És ezt játszad 8 percig (vagy ameddig jól esik).

Ahányszor tudod hagyni „a nem engedést” szabadon szállni, egyre közelebb kerülsz, ahhoz a „misztikus pillanathoz”, amikor leesik a lánc.

Tapasztald meg, a többit már tudod. 

csakLAZÁN