Pénz nélkül semmi sem megy?
Önismerkedek majd, ha megtehetem!
Emlékszem mikor ’huszonéve elkezdtem foglalkozni magammal, sokan furcsán néztek, miért teszem Én ezt?
“Ez a gyerek sose volt normális”…legyintettek lemondóan.
Többen megjegyezték, hogy hiába szeretnék máshogy hozzáállni a világhoz, és könnyedebben, lazábban élni, felejtsem el, amíg nincs jó munkám és pénzem, ‘nameg házasságom.
Sokan elvetették a harmónia bármiféle lehetőségét vagy megjelenését addig, amíg nem egy „társadalom által kreált(és elvárt)”, ideális világban élnek.
Mai napig a fülembe cseng: „Ebbe a világba? Hogyan? Szörnyű az egész!”
És milyen igazuk volt! - A saját életükbe. Hát persze!
Amíg a kifogásokat keresed, addig azok rád találnak és boldogan igazolják megalkuvó életed. Én már csak tudom…
Amíg balszerencsét és kudarcot vízionálsz, valóban észre fogod azokat venni, így egyre többet tapasztalod is.
Amíg a többre vágysz, de a kevésért nem teszel, addig ugyan mit is vársz?
Ezeket csak felvillantottam neked, kedves olvasó.
Egyenként végig tudsz rajtuk menni és ahol disszonanciát érzel, esetleg fel is háborodsz, vagy csak visszakozóan, szomorúan magad elé tekintve sóhajtod: „Hát ez valóban így van…” Na ott és azzal lenne most dolgod. Ha akarod. Mássz bele, játssz vele!
Szóval pénz nélkül semmi sem megy?
Van, ami nem. Méregdrága tanfolyamok és külföldi elvonulások például viszonylag nehezen mennek pénz nélkül. Ha Balin szeretnél a napnyugtában meditálni, ahhoz bizony spórolni kell. Bár, ha engem kérdezel, inkább szerezz több pénzt, úgy kényelmesebb lesz. Persze hallottam Én már olyat is, hogy valaki önkéntes munkát vállalt egy ilyen szigeten és így volt ott hónapokig. Nem milliókért, hanem időt és energiát rakott a spórolt pénze mellé, hogy megtapasztalja álmai netovábbját. Neki ez volt az álma, amit így vagy úgy de megvalósított. És neked, mi az álmod?
A GYAKORLAT – HOGYAN TANÍT EGY TÖMÖTT VILLAMOS?
Viszont, ha fel szeretnéd ismerni és meg szeretnéd oldani a nyomorod, ahhoz egy tömött villamos ideális terep!
Hogy miért?
Mert első lépésben megfigyelheted, hol is vannak a határaid?
Mennyire zavar, ha közel mennek hozzád, és ezt fel tudod-e oldani magadban, vagy éppen feszülsz miatta? (Csak figyeld meg és vedd észre. Minden tapasztalat jó!)
Esetleg egy idő után úgy döntesz, hogy leszállsz és gyalog mész tovább? (Bármikor dönthetsz, hogy kilépsz a helyzetből. Rajtad áll.)
De a lényeg: Szenvedsz-e miatta? Megadod magadnak még azt a plusz önsanyargató mámort, hogy bosszankodhass valamin?
Tudod milyen felszabadító egy nyári napon, a tömött, klíma nélküli buszos utazás után, kiülni az árnyékba egy padra?
A torkodig maró emberszagot követően, milyen érzés az, amikor virágillatot szállít feléd, az az egy szellő egész délután? Tudod-e, hogy az olyankor micsoda luxus?
És nem arról beszélek, hogy nem jó a tengerpartra vágyni, vagy hogy nem kényelmesebb egy klímás teremben egy nagy fotelbe feküdni, mint kint a 40 fokban a padon üldögélni.
Csak azt mondom, hogy rajtad múlik, hogy a körülményeidhez képest Te, hogyan vagy magaddal?
Mert igenis dönthetsz és cselekedhetsz mindig másként!
Bevállalva annak minden következményét, változtathatsz.
Ha kívül nem, akkor belül!
A kérdés, hogy vállalod-e?
Vállalod-e magad?
