A szorongás hárítása
A mainstream hazugsága és a feszültség megoldása.
Tudod-e, hogy a hétköznapok során, mint annyi mindent, a szorongás kifejezést is egyszerű elhárító mechanizmussá degradáltuk?
Az orvosilag jelentéssel bíró szót, egész egyszerű felelősség elhárításnak használjuk ma már. Mintha tehetetlenül állnánk az érzéssel szemben akkor is, mikor valójában csak rajtunk múlik feloldjuk-e a „szorongató helyzetet” vagy sem.
Tudtad?
Most akkor mennyit szorongsz a mindennapok gyötrelmei közepette?
(Mi nálunk az orvosi eseteket nem vizsgáljuk. Orvosi eseteket a doktor tud gyógyítani. Mi nálunk nem a klinikum a fókusz. Így, ha úgy érzed nincs kiút, eseted orvosi, mindenképp keresd fel a problémádnak megfelelő szakorvost. Ha tudsz, tegyél, hogy jobban legyél!)
No és akkor most, hogy majdnem mindenki továbbra is itt maradt…lássuk csak ezt a „szorongós divatdumát”…
Napjainkban a „nárcisztikus fiúk és borderline lányok” világában mindenki szorong reggeltől estig és felteszi a két kezét.
Ezek egyébként ugyanúgy orvosi kategóriák (pszichiátriai betegségek) lennének, csak a ’mainstream közbeszéd már dobálja mindenre és mindenkire e jelzőket, mintha a holnap már sose jönne el.
Szóval szorongunk.
Legtöbb esetben azonban úgy fest a helyzet, hogy van az életünkben egy konfliktus helyzet, ami feszültséget okoz. (Persze nem egy ilyen van, hanem több.)
Ha neked egy sincs, annak örülünk. Kérlek, hagyd el a hajót, ez a csónak nem neked készült!
A GYAKORLAT – A SZORONGATÓ LÁTÁSMÓD
Szóval, figyeld csak meg legközelebb, mikor nagy szorongásodon kapod magad.
Jó eséllyel észre fogod venni, hogy szorongásodnak van tárgya. Nem csak úgy a semmiből bukkant elő. (Persze, ahogyan egyre jobban úrrá lesz rajtunk az érzés, már nem csak egy, szinte minden a tárgyává válik!)
Próbáld meg elcsípni, vagy válassz ki egyet, miért szorongsz? (Pl. Félek holnap előadást tartani. Félek mi lesz a gyerekeimmel, ha felnőnek. Félek, mert olyan egyedül érzem magam, Félek mert…)
Igen jól látod, a helyes kérdés a „Mitől félek?”
Ha megvan, akkor tedd fel a kérdést magadnak: Miért félek? Majd tedd fel azt is, hogy mi az, amit tehetek ellene? Ezeket írd le. (Ha szerinted hülyeség, akkor is!)
Na most figyeld meg akkor, hogy mennyire „szorongsz”? Nagy valószínűséggel csökkent a feszültség benned. Egész egyszerűen, mert figyelmet és fókuszt adtál neki. A feszültséget okozó helyzetet pusztán a megfigyelésével oldani tudjuk. Ha még bele is megyünk (akár csak annyira mint most), akkor további „csodákra” lehetünk képesek.
Ami a legfontosabb: Mindezt követően kezdjük el megoldani, amit lehet és akkor nem jön majd újra a félelmetes érzés!
Ki tudsz választani egy témát/problémát magadnak, ami feszültséget okoz benned és veled lehet a jövőhéten? Foglalkozz vele, járd körbe. Észre fogod venni, bármennyire is kilátástalan a helyzet, legtöbb esetben elkezdesz kilátni belőle.
Van azonban, ahol tehetetlen vagy. Ebben az esetben az elfogadás lehet a kulcs. (Ha jobban tetszik: a józan belátás.)
Ideje felnőni!
Fontos dolog a hiszti és a szenvedés, de van egy pont, ami után kontraproduktív. Ez az a pillanat, mikor rájössz, mindent megtettél, amit tudtál, de nem változik a helyzet.
Minek gyilkolod magad még azzal is, hogy szenvedsz?
Volt egyszer egy Pilisi Bölcs. Meglepő mód, azért nevezték így, mert fent élt a Pilis rejtett barlangjaiban. Ő festette egyszer falra és osztotta meg tanítványával a következőt:
Ha valami rossz dolog történik, minek a szenvedés? Minek a gond mellé még egyet varázsolni? Nem kell neki testvér! Minek a varázserőnket e balga teremtményre pazarolni?
A kulcs, hogy észrevedd és a szenvedés részét, hagyd meg másnak.
Foglalkozz a problémával, vagy éld át a fájdalmat, de ne tetézd!
Ne légy Te is, a bűnben fogant, bűnös nyugati racionális szenvedőmester.
Kivéve, ha akarod!
Ha akarod, akkor viszont büszkén vállald, csak tudd, hogy ezt teszed és semmiképp se nyavajogj.
Majd, ha meguntad, csak engedd el…szabadon! 😊
