Vagyok, aki vagyok.
Önazonosság sablonok nélkül.
A lét és a nem lét. Az ego és a nem ego. Ennyire mélyre még nem szaladunk!
Vagyok, aki vagyok.
Mindegy most, hogy kicsoda, de hogy vagy vele?
Hogy érzed magad a mindennapok forgatagában?
Könnyedén, lazán suhannak el a hétköznapok és gyakran kacsintanak rád a délelőttök?
Hétvégén máshogy telik-e a viszony magaddal vagy az alapállapot hasonló?
Vagyok, aki vagyok.
Mikor mindezt „belső remegés” nélkül kimondod, jó helyen vagy a magad számára. Megérkeztél és innen már egy másik út vezet tovább. Ez a történet most még nem arról szól…
Vagyok, aki vagyok?
Életed egy pontján óhatatlanul szembesülsz azzal, hogy bár sok mindent elértél, valami mégsem kerek.
Nem arra gondolok, hogy nincs elég pénzed vagy, hogy az ügyvezetői poszt még várat magára, vagy esetleg az a top modell még nem a tiéd, hanem hogy bármi is van, valami mégse kerek.
Érezted már ezt?
Felcímkézhetnénk ezt százféleképpen és sok könyvet írhatnánk róla.
Én most mégis azt mondom, hogy tudod Te ezt magadtól is.
Elég a szívedre tenni a kezed, behunyni a szemed, hogy mi az, ami zavar és záporozni fognak a képek. Abból válogass kérlek! :)
Erre még visszatérünk…
Mikor helyére rakod a környezeted és a környezetben eljátszott szereped, akkor esélyt kapsz arra, hogy jól legyél.
Amikor tudatába kerülsz álságos vagy gyáva vagy épp szeretetéhes részeidnek, akkor lehetőséget kapsz azokat elfogadni, s ezután meghaladni.
Nem az a baj, hogy valami „rossz” mozgat minket, hanem az, amikor mi azzal nem vagyunk önazonosan. Disszonancia boldogtalanságot, a boldogtalanság “idő előtti halált teremt”.
Mi az idő előtti halál? Menj végig az utcán egy hétköznap délelőttjén és nézz az emberek szemébe. Tudni fogod.
Te már keresel, Te már kutatsz, Te már itt vagy, így, ha a tökéletes ragyogás még nem is járja át íriszed végtelenjét, már egy kikacsintás jól látszik.
A vagyok, aki vagyok, egy mondás arra, hogy rendben vagy magaddal. Véletlenül se vagy hibátlan, pláne nem tökéletes. Viszont elfogadó vagy azzal, aki most vagy.
Ha valamiben fejlődni szeretnél, azért teszel.
Ha valakit nem szeretnél az életedbe látni, akkor nem látod.
Ha valamit még nem is tudsz meglépni, legalább bevallod magadnak és nem húzod magadra, a környezet együttérző sajnálatát, borzasztó sorsod igazságtalan volta miatt.
Ugye? :)
Fontos ezt rendbe tenni, mert a lényeg majd csak ezen túl következik. Viszont egy álságos világban nem tud a valóság létre jönni.
Így hát légy valódi, hogy megmutassa magát az Élet úgy, ahogyan végtelen univerzumok óta mesél…
A GYAKORLAT - ADOD MAGAD?
Egyszerű lesz a mai gyakorlatunk, viszont 5 perc kevés, 20 perc túl sok, hogy végezz vele.
Teremts nyugodt környezetet, tehát ne értekezlet közben ess neki. (Bár, ha halálra unod magad, akkor nyugodtan használd ki az időt és magadban Te csak légy jól és élj a lehetőséggel!)
Három kérdésre keressük a választ:
Ki vagyok?
Miről álmodtam, hova jutok mostanra?
Mit mondana legjobb önmagam, mi az az egy dolog, amin változtatnom érdemes az életemben?
Mindegyikre 5-6perc elég bőven. (Írd is fel magadnak, ami választ kapsz.)
Ha ez megvan, akkor ez már irányt mutathat, mi legyen a következő lépésed!
Adod magad?
Vagy hagyod veszni, mert már túl késő?
Mivel az idő valósága csak a keretek között létezik, így ha meghaladod a korlátok világát, esélyt kapsz, hogy léphess, haladhass tovább Haladó!
csakLAZÁN
